June, 20 Monday
 | ||
| El képe |
.Louis szemszöge.
- Basszus - mentem oda a fiúkhoz. Ezt többet most már ne csináljátok.
- Miért? Mi volt? - tolta Harry az arcát a képembe.
- Fellöktem egy..... gyönyörű lányt - mormogtam.
- Akkor most szerencséd volt... - mondta röhögve Zayn.
Ja, igen múltkor egy 50-es éveiben járó néninek mentem neki, akinek a rizsáját hallgathattam 10 percig, hogy a mai fiatalok milyen szemtelenek és, hogy mennyire el vagyunk cseszve...blablabla.
- Fogadjunk, hogy a nyakadba ugrott, vagy elkezdett sikoltozni, esetleg elájult, mert hozzá értél... - találgatott Harry.
- Nem. Egyik se. - mondtam, és elgondolkodtam.
- Akkor van egy újabb tünet. - húzta széles vigyorra a száját Naill. Na, mi az?
- Röviden? Kiordította magából a dühét, majd elment. - feleltem egyszerűen.
- Hű durvábbra számítottam - szólalt meg Niall.
- De tetszett... Most vagy utálja a bandát, vagy nem is ismeri - tűnődtem.
- Vaagy...., nem, nincs ötletem. - jött rá Harry.
- Hé, Liam hol van? - kérdezte Zayn s közben a fejét ide-oda kapkodta.
- Fogalmam sincs, remélem nem ijesztgetni akar...megint. - kaptam fel a fejem.
- Ott jön! - mutatott Niall az ujjával a távolba.
- Azta! Jól fellökted a csajt! -kiabált Liam miközben közeledett hozzánk.
- Na, igen - néztem szúrós szemekkel a mögöttem lévő ártatlanul néző barátaimra.
- Egyébként azért nem voltam itt, -ha már kérdeztétek- ...., mert gondoltam utána nézek, hogy merre megy a lány, de csak annyit láttam, hogy felszáll egy turista buszra.
- Hű ebből sokat megtudtunk - grimaszoltam.
- De egyébként is. Miért vagy rá annyira kíváncsi? Cheryl nagyon kedves lány, és szerintem elég jól tűr ahhoz képest, hogy lányok milliói vannak oda érted rajta kívül.
- Nyugi már. Egyszer láttam még csak. Semmi olyan dolgot nem mondtam ami arra utalna, hogy bejön. - fakadtam ki magamból. E mondat kijelentése után 4 értelmetlen fejet láttam magam előtt.
- Igen, tényleg nem mondtál, csak grimaszoltál mikor megtudtad, hogy semmit nem tudott meg Liam arról, hogy merre ment, elgondolkodtál mindig mikor szóba jött és lássuk csak be, mi sem most ismertünk meg...- sorolta Harry.
- Mi? Ti most...? - de Zayn belém fojtotta a mondat többi részét.
- Na induljunk, holnap koncertünk lesz - ezzel megveregette a vállam és elment előttem.Csak bámultam magam elé, majd a gondolataimat összeszedve elindultam én is. Út közben egy páran odajöttek hozzánk fotókat kérni vagy aláírást. Gyorsan elintéztük, mert már így elég késő volt és amint már Zayn mondta holnap koncertünk lesz, itt Los Anegelesben.
June, 21 Tuesday
.Emy szemszöge.
Este hamar álomba zuhantam (mondjuk egy ilyen élmény után...). El azt hiszem, még neki állt nézegetni a képeket, és kitörölte amin szerinte "olyan rosszul nézett ki" (már értem miért csináltunk vagy egy csillagról 5 képet....).
--------------
- Aúú - támaszkodtam fel az ágyamról. El már fenn volt, olvasott. - Jó reggelt - nyögtem ki keserves arccal.
- Jó reggelt - mosolygott rám. Mi a baj? - komolyodott el az arca. - Erre a könyökömön és az oldalamon lévő nagy sebekre kezdtem mutogatni.
- De biztos nem emlékszel az arcára? - folytatta El a tegnapi kérdezősködést.
- Mondom, hogy csak is a kék szemére, meg végül is az arcára is, de nem tudom elmondani semmimásra meg nem emlékszem.- válaszoltam már vagy tizedjére.
- Hát sok embernek van kék szeme, úgyhogy nem lesz könnyű - tűnődött El.
- Ezt hogy érted? - tettem fel a költői kérdést mivel tisztában voltam vele, hogy arra céloz keressük meg. - Lehetetlenség, ne butáskodj már - nevettem el magam.
- Látod nekem ilyen korán reggel is megy - csalt mosolyt az arcomra.
- Miért mennyi az idő? - kérdeztem.
- Nem sokára fél nyolc lesz. - nézte a telefonja kijelzőjét.
- Akkor felöltözöm reggelizzünk és vásárolhatnánk egy pár szexi ruhadarabot, ha már gondolom egy telt házas koncertre megyünk - mosolyogtam rá.
Elnek felcsillant a szeme. - Tényleg? -nézett rám mosolyogva.
- Ahha - viszonoztam mosolyát.
- Na, de most már indulok öltözni egy perc - és beszaladtam a fürdőszobába.
.El szemszöge.
Igazából nem tudtam, hogy Emy csak azért jön el velem, mert jó barátnő létére kötelességének érzi, vagy tényleg van kedve egyet bulizni. Míg ezen gondolkodtam már ki is jött a fürdőből. Úgy éreztem muszáj tőle megkérdeznem, mert nem tudok úgy szórakozni, hogy ő kényszerből van ott...
- Emy kérdeznem kell valamit - szólaltam meg.
Rám mosolygott és megszólalt - Mond.
- De őszintén válaszolj - parancsoltam rá.
- Ígérem - ígérte meg.
- Jól van. Azon gondolkodtam, hogy esetleg azért jössz csak el velem, mert úgy érzed ez a helyes, vagy tényleg szeretnél? - kérdeztem egy kicsit félve.
- Megígértem, hogy őszintén válaszolok, úgyhogy... Be kell valljam nem igazán a One Direction miatt megyek el, hanem, mert már akarok egy jót szórakozni. - felelte őszintén.
- De hogy szórakoznál jót, ha egy olyan banda koncertjén vagy akiket nem is szeretsz? - szomorodtam el.
- El. Velem leszel és együtt fogunk szórakozni és hülyülni, ez szerintem bőven elég a kikapcsolódáshoz. - nevette el magát.
- Akkor bizti vagy benne? - a biztonság kedvéért még egyszer megkérdeztem tőle.
- 100% -osan - kiabálta.
.Emy szemszöge.
El arcán láttam a megkönnyebbülést. Tényleg így fogtam fel. Bulizunk egy jót és kész.
- Szerintem menjünk enni, utána vásárolni és már ott lesz az idő, hogy készülődnünk is kell, húzzunk bele - kacsintottam egyet, majd becsuktam az ajtót, ami lezárta egyből magát és indultunk is.
A reggeli szokás szerint laktató és finom volt.
A szobánkban még gyorsan elpakoltunk, és indultunk is shoppingolni. Milliónyi üzlet volt, szinte minden alkalomra volt 2-2 üzlet. Mikor megláttuk a nekünk való ruhaboltot egyből be is szaladtunk.
- Azta! - nagyra tátott szájjal nézett körbe El. - Itt el is lehetne tévedni. - nevetgélt.
- Előfordulhat - helyeseltem.
- Jujj nézd! - mutatott elém El, egy dögös ruhára.
- Hmm ez tényleg nagyon jól néz ki - bólogattam.
- Ok. Én ezt fel is próbálom. - szaladt be egy öltözőbe.
Én nézelődtem tovább, nem álltam meg minden darabnál ami megtetszett, Ellel ellentétben. Ő vagy már az ötödik ruhát próbálta és mindegyikre volt kifogása miért nem jó. Az egyik szűk, a másik olyan hülyén áll rajta, a harmadig pedig túl rövid...stb.
- Na, ez az utolsó, amit felpróbálok és kész, ha nem lesz jó így jártam - határozta el magát El és bevonult egy öltözőbe.
Én tovább nézelődtem, és azt hiszem én is megtaláltam magamnak a megfelelő ruhát.
- El! A melletted lévő öltözőben leszek! - mondtam, s válaszul egy oké-t kaptam.
- Ez tökéletes lesz léptem ki az öltözőből. El is abban a pillanatban jött ki és végre meg volt elégedve a fel vett ruhával.
- Hű Emy, de jól áll - dicsérte meg a ruhám.
- Köszi, de a tied se semmi, nagyon jól áll rajtad! Egy kicsit merész, de nagyon dögös - mondtam.
Gyorsan levettük a ruhát és fizettünk is.
- Hamarabb végeztünk, mint ahogyan azt gondoltam. - csodálkoztam.
- Akkor még van idő egy fagyira, ugye? - nézett rám könyörgő tekintettel.
- Na, jó - nevettem.
- Fogalmam sincs, hogy milyen fagyit kértem, nem ismertem, de finom volt. El vegyes gyümölcsöset evett 2 tölcsérrel. Mit ne mondjak? Imádja.
-------
- Elfáradtam - ültem le az ágyamra.
- Pedig csak most fog kezdődni a nap - pattant mellém El.
- Gyere kifestelek, megcsinálom a hajad - örvendezett.
- Oké - leültem a tükör elé és már babrálni is kezdte a hajam.
Kb. 1 óra múlva kinyithattam a szemem (addig feltettem az éjszakai szemtakaróm)
- Hűű - csak ennyit tudtam kinyögni.( Begöndörítette, és a kis bevásárló túránkon vett lemosható lila hajsparyt fújt a hajamra) El muszáj fodrásznak menned. - kérleltem.
- Jól van - jól van. Most a smink jön, de nem nyithatod ki most sem a szemed, mivel nem tudom rá rakni azt az izét, légy szíves ne less. - kerülte el a témát. Nem szereti, ha ezzel nyaggatom. Hogy miért? Fogalmam sincs. A smink hamar kész lett, egyszerű füstös szem. El magának szereti megcsinálni ezeket, úgyhogy hozzáfogott most már magához is.
.El szemszöge.
- Úristen, Úristen - folyton ezt mondogattam magamban, majd kiugrottam a bőrömből. Emy már becsukta az ajtót, de azért gyorsan meg nézte még egyszer, hogy biztos nem lehet-e be menni.
- Mehetünk! - kiabálta az ajtó ellenőrzése után.
A mosolyt semmi, és senki nem tudta lehervasztani az arcomról. Mindenkire rámosolyogtam az utcán, volt aki visszamosolygott, volt aki csak egy 'ennek meg mi baja lehet' nézéssel ajándékozott meg.
- Oké, szerintem itt vagyunk - néztem a több ezres tömegre.
- Öhh - hátrált meg Emy.
A nagyja lány rajongókból állt, de akadtak fiúk is. Mindenki vagy 110 decibellel ordibálta kedvenc énekese nevét megállás nélkül. Voltak kisebb csoportokba összegyűlt lányok is, akik sorra énekelték az Up All Night lemezen lévő összes számot. Kész őrület volt minden. Az egész testem remegni kezdett egyaránt a fáradság, izgulás és persze volt bennem egy kicsi idegesség is a tömeg miatt, meg hogy: te jó ég élőben fogom látni a kedvenc bandámat!
- Még jó hogy két és fél órával előbb jöttünk - eszméltem fel Emy mondatára.
- De szerencsére nem kell jegyet vennünk - húztam széles vigyorra a szám, miközben végignéztem a sorban álló emberekre, akik mind abban reménykedtek, hogy legyen még jegy. Haha, így jár az aki nem rendel előre.
Megkérdeztünk egy biztonsági őrt, hogy hogy lehet bejutni a koncertterembe, mert a jegyünk már megvan. A mondatunk végét meg sem várva beinvitált minket egy óriási fekete ajtón, melynek oldalain a fiúk arca nézett le ránk. A terem, vagyis aréna hatalmas volt. Kevesebben voltak bent, mint kint, de azért itt se voltak 1000 létszám alatt az emberek. Hihetetlen hangulat uralkodott. Mindenki teljesen fel volt pörögve, ugrándoztak, sikongattak. Éreztem, hogy én is kezdek megtelni energiával és a boldogságtól majd kiugrok a bőrömből.
- Emy!! Te jó ég! Ez fantasztikus lesz! - ugráltam kettőt.
.Emy szemszöge.
Most, hogy ideértünk én is kezdtem egy kicsit feloldódni. A hangulat tényleg elképesztő volt. Igazság szerint vártam már, hogy elkezdődjön a koncert. Fel voltam pörögve. Szívem szerint én is ugráltam, és visítottam volna a tömeggel együtt, de a különbség az lenne, hogy én azért csinálnám, mert feldob ez a hangulat, amit az egész aréna átvett, a többiek meg persze azért, mert a kedvenc együttesét láthatja ember nagyságban. De amint már mondtam, a buli kedvéért teljesen megéri. És kitudja...talán még tetszeni is fog, hisz, ha egyszer hallottam a One Thing-et(?) a rádióban.
-----------
.El szemszöge.
- Emy! Gyere tolakodjunk egy kicsit előrébb, elvileg 15-20 perc múlva kezdődik! - ugrándoztam.
Körülbelül három méterre állhattunk meg a színpad előtt. Így nem kellet kitörni a nyakunkat, ha felakartunk nézni a srácokra.
- Nagyon izgatott vagyok - mondtam boldogan.
- Igen, azt látom és hallom is. - nevetett Emy s közbe oldalba bökött.
- Te nem vagy csikis? - kérdezte meglepődve.
- A-a, ne cserélj össze magaddal - nevettem.
- Ajj még van kb. 5 perc, de van egy olyan érzésem, hogy nem fog időben elkezdődni. - gondolkodtam.
- Honnan veszed? - nézett rám Emy.
- Nem tudom, csak egy érzés - vontam vállat.
.Harry szemszöge.
Mi? Nem. Louis fog elsőként felmenni. - ellenkezdtem.
Ne csináld már Harry, így csúszni fog a koncert. Hahóó! Kevesebb mint 5 percetek van!- szólt ránk Cher.
De ... - jól van, de következőleg a drága barátocskád füle fog megfájdulni. - grimaszoltam egyet, majd belemásztam abba a kis lyukba, ami felvisz a színpadra. A fiúk a hátulról ordibálták: Egy! Kettő! A hármat már nem hallottam a fülsüketítő sikítozásoktól.
- Úristen. Rengetegen vannak. - mondtam magamba, majd mosolyt csaltam döbbent arcomra és megszólaltam. Minden egyes szavam, mondatom után hangos sikításba tört ki a tömeg. Ilyenkor feltöltődök energiával, és egy pillanat alatt elszáll belőlem az idegesség és az álmosság. Örülök, ha örülnek a rajongóink. Úgy döntöttünk a fiúkkal, hogy a What Makes You Beautiful-al kezdünk, Liam már a színpadon is termett, köszöntötte a közönséget és elkezdte a dalt, majd szép sorban a banda többi tagja is megjelent a színpadon.
.El szemszöge.
Nem tudtam elhinni. Nem fért a fejembe, hogy itt van előttem, ember nagyságban és élőben a kedvenc bandám, és a második kedvenc dalomat éneklik. Nem bírtam magammal, elragadott a hangulat, a zene, csak a tömeggel együtt tudtam ugrálni és énekelni. A fényképezőgépemet egy párszor elővettem, abban reménykedve, hogy tudok egy normális képet csinálni ugrálás közben, de csak egy sikerült normálisra, arról pedig pont lemaradt Harry. Épp mondani, vagy inkább ordítani akartam Emynek, hogy próbáljon meg ő is képeket csinálni, de egy helyben állt, és döbbent fejjel bámult maga elé.
- Mi a baj? - ordítottam a fülébe.
- Te jó ég - szólalt meg egy kis fázis késéssel.
- Mi? Nem hallok semmit. - mentem hozzá közelebb.
- Azt hiszem, hogy tegnap...tudod fellöktek. - mondta, még mindig normál hangerővel.
- Fájnak még a sebeid? - értetlenkedtem.
Emy! Hahó! Lóbáltam a kezem az arca előtt, de nem igazán reagált rá.
- Na, jó, majd a szünetben elmondod, mert nem hallok semmit - mondtam, majd újra a zenére próbáltam koncentrálni.
.Emy szemszöge.
Csak bámulni tudtam. Próbáltam azonosítani a színpadon lévő egyik fiú arcát, azzal a fiúval aki tegnap ellökött. Kísértetiesen hasonlítottak egymásra, aztán rájöttem, hogy még jó, hogy mivel egy, és ugyan az a személy. El minden kérdését hallottam, és felfogtam, de én is úgy voltam vele, hogy majd a szünetben elmondom. Meglepődve álltam, és néztem tovább a koncertet.
- De tetszett... Most vagy utálja a bandát, vagy nem is ismeri - tűnődtem.
- Vaagy...., nem, nincs ötletem. - jött rá Harry.
- Hé, Liam hol van? - kérdezte Zayn s közben a fejét ide-oda kapkodta.
- Fogalmam sincs, remélem nem ijesztgetni akar...megint. - kaptam fel a fejem.
- Ott jön! - mutatott Niall az ujjával a távolba.
- Azta! Jól fellökted a csajt! -kiabált Liam miközben közeledett hozzánk.
- Na, igen - néztem szúrós szemekkel a mögöttem lévő ártatlanul néző barátaimra.
- Egyébként azért nem voltam itt, -ha már kérdeztétek- ...., mert gondoltam utána nézek, hogy merre megy a lány, de csak annyit láttam, hogy felszáll egy turista buszra.
- Hű ebből sokat megtudtunk - grimaszoltam.
- De egyébként is. Miért vagy rá annyira kíváncsi? Cheryl nagyon kedves lány, és szerintem elég jól tűr ahhoz képest, hogy lányok milliói vannak oda érted rajta kívül.
- Nyugi már. Egyszer láttam még csak. Semmi olyan dolgot nem mondtam ami arra utalna, hogy bejön. - fakadtam ki magamból. E mondat kijelentése után 4 értelmetlen fejet láttam magam előtt.
- Igen, tényleg nem mondtál, csak grimaszoltál mikor megtudtad, hogy semmit nem tudott meg Liam arról, hogy merre ment, elgondolkodtál mindig mikor szóba jött és lássuk csak be, mi sem most ismertünk meg...- sorolta Harry.
- Mi? Ti most...? - de Zayn belém fojtotta a mondat többi részét.
- Na induljunk, holnap koncertünk lesz - ezzel megveregette a vállam és elment előttem.Csak bámultam magam elé, majd a gondolataimat összeszedve elindultam én is. Út közben egy páran odajöttek hozzánk fotókat kérni vagy aláírást. Gyorsan elintéztük, mert már így elég késő volt és amint már Zayn mondta holnap koncertünk lesz, itt Los Anegelesben.
June, 21 Tuesday
.Emy szemszöge.
Este hamar álomba zuhantam (mondjuk egy ilyen élmény után...). El azt hiszem, még neki állt nézegetni a képeket, és kitörölte amin szerinte "olyan rosszul nézett ki" (már értem miért csináltunk vagy egy csillagról 5 képet....).
--------------
- Aúú - támaszkodtam fel az ágyamról. El már fenn volt, olvasott. - Jó reggelt - nyögtem ki keserves arccal.
- Jó reggelt - mosolygott rám. Mi a baj? - komolyodott el az arca. - Erre a könyökömön és az oldalamon lévő nagy sebekre kezdtem mutogatni.
- De biztos nem emlékszel az arcára? - folytatta El a tegnapi kérdezősködést.
- Mondom, hogy csak is a kék szemére, meg végül is az arcára is, de nem tudom elmondani semmimásra meg nem emlékszem.- válaszoltam már vagy tizedjére.
- Hát sok embernek van kék szeme, úgyhogy nem lesz könnyű - tűnődött El.
- Ezt hogy érted? - tettem fel a költői kérdést mivel tisztában voltam vele, hogy arra céloz keressük meg. - Lehetetlenség, ne butáskodj már - nevettem el magam.
- Látod nekem ilyen korán reggel is megy - csalt mosolyt az arcomra.
- Miért mennyi az idő? - kérdeztem.
- Nem sokára fél nyolc lesz. - nézte a telefonja kijelzőjét.
- Akkor felöltözöm reggelizzünk és vásárolhatnánk egy pár szexi ruhadarabot, ha már gondolom egy telt házas koncertre megyünk - mosolyogtam rá.
Elnek felcsillant a szeme. - Tényleg? -nézett rám mosolyogva.
- Ahha - viszonoztam mosolyát.
- Na, de most már indulok öltözni egy perc - és beszaladtam a fürdőszobába.
.El szemszöge.
Igazából nem tudtam, hogy Emy csak azért jön el velem, mert jó barátnő létére kötelességének érzi, vagy tényleg van kedve egyet bulizni. Míg ezen gondolkodtam már ki is jött a fürdőből. Úgy éreztem muszáj tőle megkérdeznem, mert nem tudok úgy szórakozni, hogy ő kényszerből van ott...
- Emy kérdeznem kell valamit - szólaltam meg.
Rám mosolygott és megszólalt - Mond.
- De őszintén válaszolj - parancsoltam rá.
- Ígérem - ígérte meg.
- Jól van. Azon gondolkodtam, hogy esetleg azért jössz csak el velem, mert úgy érzed ez a helyes, vagy tényleg szeretnél? - kérdeztem egy kicsit félve.
- Megígértem, hogy őszintén válaszolok, úgyhogy... Be kell valljam nem igazán a One Direction miatt megyek el, hanem, mert már akarok egy jót szórakozni. - felelte őszintén.
- De hogy szórakoznál jót, ha egy olyan banda koncertjén vagy akiket nem is szeretsz? - szomorodtam el.
- El. Velem leszel és együtt fogunk szórakozni és hülyülni, ez szerintem bőven elég a kikapcsolódáshoz. - nevette el magát.
- Akkor bizti vagy benne? - a biztonság kedvéért még egyszer megkérdeztem tőle.
- 100% -osan - kiabálta.
.Emy szemszöge.
El arcán láttam a megkönnyebbülést. Tényleg így fogtam fel. Bulizunk egy jót és kész.
- Szerintem menjünk enni, utána vásárolni és már ott lesz az idő, hogy készülődnünk is kell, húzzunk bele - kacsintottam egyet, majd becsuktam az ajtót, ami lezárta egyből magát és indultunk is.
A reggeli szokás szerint laktató és finom volt.
A szobánkban még gyorsan elpakoltunk, és indultunk is shoppingolni. Milliónyi üzlet volt, szinte minden alkalomra volt 2-2 üzlet. Mikor megláttuk a nekünk való ruhaboltot egyből be is szaladtunk.
- Azta! - nagyra tátott szájjal nézett körbe El. - Itt el is lehetne tévedni. - nevetgélt.
- Előfordulhat - helyeseltem.
- Jujj nézd! - mutatott elém El, egy dögös ruhára.
- Hmm ez tényleg nagyon jól néz ki - bólogattam.
- Ok. Én ezt fel is próbálom. - szaladt be egy öltözőbe.
 |
| El ruhája. |
- Na, ez az utolsó, amit felpróbálok és kész, ha nem lesz jó így jártam - határozta el magát El és bevonult egy öltözőbe.
Én tovább nézelődtem, és azt hiszem én is megtaláltam magamnak a megfelelő ruhát.
- El! A melletted lévő öltözőben leszek! - mondtam, s válaszul egy oké-t kaptam.
- Ez tökéletes lesz léptem ki az öltözőből. El is abban a pillanatban jött ki és végre meg volt elégedve a fel vett ruhával.
- Hű Emy, de jól áll - dicsérte meg a ruhám.
- Köszi, de a tied se semmi, nagyon jól áll rajtad! Egy kicsit merész, de nagyon dögös - mondtam.
Gyorsan levettük a ruhát és fizettünk is.
- Hamarabb végeztünk, mint ahogyan azt gondoltam. - csodálkoztam.
- Akkor még van idő egy fagyira, ugye? - nézett rám könyörgő tekintettel.
- Na, jó - nevettem.
- Fogalmam sincs, hogy milyen fagyit kértem, nem ismertem, de finom volt. El vegyes gyümölcsöset evett 2 tölcsérrel. Mit ne mondjak? Imádja.
-------
- Elfáradtam - ültem le az ágyamra.
- Pedig csak most fog kezdődni a nap - pattant mellém El.
- Gyere kifestelek, megcsinálom a hajad - örvendezett.
- Oké - leültem a tükör elé és már babrálni is kezdte a hajam.
Kb. 1 óra múlva kinyithattam a szemem (addig feltettem az éjszakai szemtakaróm)
 |
| Emy haja |
- Jól van - jól van. Most a smink jön, de nem nyithatod ki most sem a szemed, mivel nem tudom rá rakni azt az izét, légy szíves ne less. - kerülte el a témát. Nem szereti, ha ezzel nyaggatom. Hogy miért? Fogalmam sincs. A smink hamar kész lett, egyszerű füstös szem. El magának szereti megcsinálni ezeket, úgyhogy hozzáfogott most már magához is.
.El szemszöge.
- Úristen, Úristen - folyton ezt mondogattam magamban, majd kiugrottam a bőrömből. Emy már becsukta az ajtót, de azért gyorsan meg nézte még egyszer, hogy biztos nem lehet-e be menni.
- Mehetünk! - kiabálta az ajtó ellenőrzése után.
A mosolyt semmi, és senki nem tudta lehervasztani az arcomról. Mindenkire rámosolyogtam az utcán, volt aki visszamosolygott, volt aki csak egy 'ennek meg mi baja lehet' nézéssel ajándékozott meg.
- Oké, szerintem itt vagyunk - néztem a több ezres tömegre.
- Öhh - hátrált meg Emy.
A nagyja lány rajongókból állt, de akadtak fiúk is. Mindenki vagy 110 decibellel ordibálta kedvenc énekese nevét megállás nélkül. Voltak kisebb csoportokba összegyűlt lányok is, akik sorra énekelték az Up All Night lemezen lévő összes számot. Kész őrület volt minden. Az egész testem remegni kezdett egyaránt a fáradság, izgulás és persze volt bennem egy kicsi idegesség is a tömeg miatt, meg hogy: te jó ég élőben fogom látni a kedvenc bandámat!
- Még jó hogy két és fél órával előbb jöttünk - eszméltem fel Emy mondatára.
- De szerencsére nem kell jegyet vennünk - húztam széles vigyorra a szám, miközben végignéztem a sorban álló emberekre, akik mind abban reménykedtek, hogy legyen még jegy. Haha, így jár az aki nem rendel előre.
Megkérdeztünk egy biztonsági őrt, hogy hogy lehet bejutni a koncertterembe, mert a jegyünk már megvan. A mondatunk végét meg sem várva beinvitált minket egy óriási fekete ajtón, melynek oldalain a fiúk arca nézett le ránk. A terem, vagyis aréna hatalmas volt. Kevesebben voltak bent, mint kint, de azért itt se voltak 1000 létszám alatt az emberek. Hihetetlen hangulat uralkodott. Mindenki teljesen fel volt pörögve, ugrándoztak, sikongattak. Éreztem, hogy én is kezdek megtelni energiával és a boldogságtól majd kiugrok a bőrömből.
- Emy!! Te jó ég! Ez fantasztikus lesz! - ugráltam kettőt.
.Emy szemszöge.
Most, hogy ideértünk én is kezdtem egy kicsit feloldódni. A hangulat tényleg elképesztő volt. Igazság szerint vártam már, hogy elkezdődjön a koncert. Fel voltam pörögve. Szívem szerint én is ugráltam, és visítottam volna a tömeggel együtt, de a különbség az lenne, hogy én azért csinálnám, mert feldob ez a hangulat, amit az egész aréna átvett, a többiek meg persze azért, mert a kedvenc együttesét láthatja ember nagyságban. De amint már mondtam, a buli kedvéért teljesen megéri. És kitudja...talán még tetszeni is fog, hisz, ha egyszer hallottam a One Thing-et(?) a rádióban.
-----------
.El szemszöge.
- Emy! Gyere tolakodjunk egy kicsit előrébb, elvileg 15-20 perc múlva kezdődik! - ugrándoztam.
Körülbelül három méterre állhattunk meg a színpad előtt. Így nem kellet kitörni a nyakunkat, ha felakartunk nézni a srácokra.
- Nagyon izgatott vagyok - mondtam boldogan.
- Igen, azt látom és hallom is. - nevetett Emy s közbe oldalba bökött.
- Te nem vagy csikis? - kérdezte meglepődve.
- A-a, ne cserélj össze magaddal - nevettem.
- Ajj még van kb. 5 perc, de van egy olyan érzésem, hogy nem fog időben elkezdődni. - gondolkodtam.
- Honnan veszed? - nézett rám Emy.
- Nem tudom, csak egy érzés - vontam vállat.
.Harry szemszöge.
Mi? Nem. Louis fog elsőként felmenni. - ellenkezdtem.
Ne csináld már Harry, így csúszni fog a koncert. Hahóó! Kevesebb mint 5 percetek van!- szólt ránk Cher.
De ... - jól van, de következőleg a drága barátocskád füle fog megfájdulni. - grimaszoltam egyet, majd belemásztam abba a kis lyukba, ami felvisz a színpadra. A fiúk a hátulról ordibálták: Egy! Kettő! A hármat már nem hallottam a fülsüketítő sikítozásoktól.
- Úristen. Rengetegen vannak. - mondtam magamba, majd mosolyt csaltam döbbent arcomra és megszólaltam. Minden egyes szavam, mondatom után hangos sikításba tört ki a tömeg. Ilyenkor feltöltődök energiával, és egy pillanat alatt elszáll belőlem az idegesség és az álmosság. Örülök, ha örülnek a rajongóink. Úgy döntöttünk a fiúkkal, hogy a What Makes You Beautiful-al kezdünk, Liam már a színpadon is termett, köszöntötte a közönséget és elkezdte a dalt, majd szép sorban a banda többi tagja is megjelent a színpadon.
.El szemszöge.
Nem tudtam elhinni. Nem fért a fejembe, hogy itt van előttem, ember nagyságban és élőben a kedvenc bandám, és a második kedvenc dalomat éneklik. Nem bírtam magammal, elragadott a hangulat, a zene, csak a tömeggel együtt tudtam ugrálni és énekelni. A fényképezőgépemet egy párszor elővettem, abban reménykedve, hogy tudok egy normális képet csinálni ugrálás közben, de csak egy sikerült normálisra, arról pedig pont lemaradt Harry. Épp mondani, vagy inkább ordítani akartam Emynek, hogy próbáljon meg ő is képeket csinálni, de egy helyben állt, és döbbent fejjel bámult maga elé.
- Mi a baj? - ordítottam a fülébe.
- Te jó ég - szólalt meg egy kis fázis késéssel.
- Mi? Nem hallok semmit. - mentem hozzá közelebb.
- Azt hiszem, hogy tegnap...tudod fellöktek. - mondta, még mindig normál hangerővel.
- Fájnak még a sebeid? - értetlenkedtem.
Emy! Hahó! Lóbáltam a kezem az arca előtt, de nem igazán reagált rá.
- Na, jó, majd a szünetben elmondod, mert nem hallok semmit - mondtam, majd újra a zenére próbáltam koncentrálni.
.Emy szemszöge.
Csak bámulni tudtam. Próbáltam azonosítani a színpadon lévő egyik fiú arcát, azzal a fiúval aki tegnap ellökött. Kísértetiesen hasonlítottak egymásra, aztán rájöttem, hogy még jó, hogy mivel egy, és ugyan az a személy. El minden kérdését hallottam, és felfogtam, de én is úgy voltam vele, hogy majd a szünetben elmondom. Meglepődve álltam, és néztem tovább a koncertet.
