4. A nagy nap

June, 19 Sunday
Tegnap megvettünk minden szükséges dolgot az utazáshoz. Reggel elég korán keltem (05:00). De egyáltalán nem vagyok álmos, annál inkább izgatott. A gépünk pontosan délben indul, úgyhogy gyorsan megreggeliztem olyan 08:00 óra körül, és rá fél órára megérkezett El is 1000 bőröndel...

- Szia! Nem egy évre megyünk El - nevettem el magam.
- Hello! Igen, tudom, de nem árt, ha van nálam minden. - kuncogott.
Pontosan 5 bőrönd volt nála, plusz még amit magával felhoz az utastérre. Az addig oké, hogy nem árt, ha minden van, de ennyi kilót nem lehet felhozni egy személynek egy repülőre..., na mindegy lesz, ami lesz.
- Gyere beljebb, a bőröndöket szerintem hagyd a bejárat előtt, majd bepakoljuk egy teherautóba - viccelődtem.
- Haha, na majd meglátod, hogy hasznát vesszük mindennek amit bele pakoltam - mondta. El mondta, hogy reggelizett, de azért bevágott még 4 palacsintát.:)
Felmentünk még egy kicsit a szobámba, megmutattam, hogy Én mit viszek. Egy bőröndöt plusz még amit az utastérre viszek. Apu 2 óra múlva, pontosabban 11 órakor szólt, hogy készüljünk, mert lassan indulunk. Anya segített nekem levinni a bőröndöt, mert még (néha!) a saját lábamban is elszoktam bukni a lépcsőn (nem szerettem volna utazás előtt eltörni valamim, meg ideges is voltam egy kicsit...). Mire leértünk apu már valahogy betuszkolta El bőröndjeit a kocsiba (az enyém épp, hogy befért). Mire kiértünk a  repülőtérre már fél 12 volt, úgyhogy csak kapkodtuk a fejünket, hogy időben felszálljunk és meglegyenek a jegyek. Szerencsére felengedtek minket 6(!!) bőrönddel. Anyu úgy búcsúzkodott el, mintha örökre mennénk. Vagy 100x elmondta, hogy mindennap hívjuk és, ha megérkeztünk akkor is. Mikor már épp szálltunk volna fel, megjelentek El szülei is (úgy volt, hogy nem tudnak eljönni, mert dolgozniuk kell). Gyorsan elköszöntek tőle. Apu csak rám kacsintott egyet Ő bízik bennem (anya is, csak...még is csak anya.:)). Hát igen vele 100x könnyebb :D. Anyura néztem és közben az órámra mutogattam, jelezve, hogy ideje lenne már felszállnunk.
- Jólvan-jólvan menjetek - szólalt meg anyu.
- Na, sziasztok - köszöntem el.
Ellel eggyütt integettünk, miközben sétáltunk fel a repülő lépcsőin.
Áááá van két hely és az egyik az ablak mellet! - sikítottam - ezzel az utastér felét magamra is vontam. Na, megvolt az 1. leégésem selytettem, hogy nem bírom ki. Helyet foglaltam az ablak melletti helyen, hogy ne legyen akkor már hiába való a nagy sikításom. El pedig leült mellém és még mindig a leégésemen szószerint röhögött. Mi voltunk a gép szórakoztató emberei. Mikor a repülő elkezdett felszállni egy kicsit megremegett a gyomrom, de szerencsére nem lett hányingerem, Ellel ellentétben. Szegénynek egész úton hányingere volt. A repülőről már látni lehetett Los Angeles-t meg persze a repülőn is jelezve volt, hogy lassan szállunk. A leszállás már nem volt olyan vészes. Miközben szálltunk ki egy ,,Welcome to Los Angeles" tábla üdvözölt minket. A repülőtere szép volt (már amennyire egy repülőtér szép lehet), nem volt tele szeméttel semmi, az épület szép és igényes volt. Értünk jött egy taxi, a szerencsénk az volt, hogy nem egy pici kocsi jött, hanem egy kisbusz szerű járgány. Kb fél órányira volt az apartman.
- Nagyon szép, nem annyira nagy, de kicsi se, pont jó - jegyeztem meg az apartmant látva.
- Tele van pálmafákkal - csodálkozott El.
- El pálmafák otthon is vannak - értetlenkedtem.
Jó, de...ajj mindegy menjünk már be kíváncsi vagyok a szobánkra és a kilátásra - türelmetlenkedett.
A portán bejelentkeztünk és megkaptuk a kártyát amit az ajtó melletti izén kell lehúzni...Éljen a XXI. század!

3. Gondolataim

June,17 Friday

Nagyon sokat forgolódtam az este sok minden kavargott a fejemben. Egyrészt izgatott voltam, hogy végre lefoglaljuk a los angeles-i apartmant, másrészt pedig már azon töprengtem, hogy mit és mikor milyen látnivalót nézzünk meg. El igazából inkább Hollywood-ra kíváncsi és az egész napjait napozással és a tengerben való fürdéssel akarja eltölteni. Én nem. Ha már ott vagyunk nagyon szeretnék valami értelmes dolgot csinálni lehet, hogy unalmasnak hangzik, de ennyi erővel szinte otthon is maradhatnánk, hisz fürdeni itt is lehet. Kivéve Hollywood-ot nem tudnánk itthon megnézni...Legalább ez az egy program már biztos. A másik program a Disneyland Resort lenne. Mind a ketten szeretjük a Disney-t, úgyhogy szerintem már ez is benne van a pakliban. Érdekes kiállításokra vagy múzeumba is szeretnék elmenni, mondjuk érdekes beszélgetés lenne ezt megbeszélni El-lel, úgyhogy majd akkor kérdezem meg tőle, ha jó kedvében lesz, mert akkor tuti, hogy bele fog egyezni...Igen, egész éjszaka ezeken folytak a gondolataim. És akármennyire nem akartam, de eszembe jutott Jason is. Még soha nem gondolkodtam el azon, hogy miért is csinálta ezt az egészet velem. Miért kellet megaláznia, leégetnie kicsit több, mint ezer tanuló előtt és főként azt nem értem, hogy soha egy szót sem szólt erről nekem, csak a barátai előtt játszotta a nagymenőt. Mikor El-éknél voltam a régi volt, persze nem beszéltünk, de mivel a szomszédja így láttam és úgy viselkedett mint, ahogy ezelőtt mindig. Kedvesen, segítőkészen és normálisan ami egy ilyen korú fiútól elég ritka. Csak a suliban kibírhatatlan. Hiába agyaltam ezeken nem bírtam kitalálni, hogy mi lehet a baja. Az is fura, hogy elhozta El-t hozzám. Csodálkozom, hogy idetalált, mert amióta rosszban vagyunk nem is járt erre. És pont most nyári szünet elején? Tényleg teljesen összezavarodtam... Alig aludtam pár órát, ez reggel meg is látszott rajtam. Borzasztóan néztem ki. A szemeim tiszta vörösek voltam, a sok forgolódástól a hajam pedig olyan volt mintha raszta lenne. Hát igen aki forgolódik egész éjszaka és ilyen hülyeségeken jár az esze az így jár. Hurrá! Valahogyan rendbe szettem magam (a hajamat elég nehéz volt kifésülni). Aztán felkaptam valami normális göncöt. Sima kék rövidnadrág és egy egyszerű fehér ujjatlan mellett döntöttem. Lesiettem a lépcsőn. Anyuék már nem voltak itthon, a szokásos cetli pedig ott várt a pulton, de most nem csak az volt rá írva, hogy hol a kajám, hanem.......ááááá - és felsikítottam. Oda volt írva, hogy már elintézték Los Angeles-t. Úgy gondoltam, hogy ezt most rögtön megkell osztanom El-lel, ezért fel is hívtam.

Képzeld! - ordítottam a telefonba köszönés nélkül.

Jujj, mi történt? - ilyedt meg.

Még tegnap lefoglalták az apartmant Los Angeles-be anyuék!

De jóóó - örvendezett - rohanok át hozzád!

Oké, várlak - és ezzel le is tettük a telefont.

Kimentem a bejárati ajtóhoz, ott akartam megvárni El-t. 6 perc múlva egy kocsi kanyarodott be az utcánkba. Jason-é volt. El-t hozta el megint...egy kicsit "féltem" a találkozástól, dehát nem bujkálhatok egész életemben előle. Mindketten kiszálltak a kocsiból. Na, igen ettől féltem. El odajött hozzám, Jason pedig megtámaszkodott a kocsiján. A szemébe néztem, de kár volt...nem volt kellemes csalódottságot és szomorúságot láttam benne amit igazából nem is értek, mert tudomásom szerintem én csalódtam benne és nekem kéne szomorúnak lennem az miatt amit tett.

Szia! - törte meg a csendet Jason.

Szia... - köszöntem vissza elég flegmán.

Hallom mentek Los Angeles-be...

Igen. És? - vágtam a mondata közepébe.

Csak mondtam - védekezett.

Ennyi? Jó. Akkor szia - betoltam El-t az ajtón, majd be is csaptam. Bent nagy levegőt vettem. Nem volt könnyű állni a tekintetét.

Huh - mondtam El-nek.

Ez meg mi volt? - kérdezett.

Hogyhogy mi volt? Megérdemelte...azt hiszem - tűnődtem el.

Na, jó beszélgessünk valami vidámabb témáról, mondjuk, hogy őőő hány nap múlva megyünk?

2 nap - válaszoltam.

Hogy két nap múlva a világ legjobb városában leszel! - próbált felvidítani vagy elakarta kerülni a veszekedést...nem tudom, de mindkettő sikerült neki..:)

Úristen annyira izgatott vagyok, nagyon várom már - örvendezett El.

Ránéztem és elmosolyodtam.

Hú Emi úgy nézel ki, mintha egész éjszaka buliztál volna.

Nem, úgy nézek ki, mint egy hülye akinek egész éjszaka járt az agya egy csomó baromságon - mondtam egy kicsit idegesen.

Jajj tegyél rá magasról Ő is egy idióta fiú - lelkesített El.

Jó, na hagyjuk Jason-t.

Okés - értett egyet.

És akkor hány napra megyünk?

Egy hétre - feleltem.

Azta akkor még ott lesz a One Direction!

El az esélyed, hogy találkozol velük max....őőő vagyis legyen úgy - mosolyogtam rá nem akartam lelombozni.

Még beszélgettünk legalább egy órát aztán felmentünk a szobámba. Minden félét csináltunk, zenét hallgattunk, sorozatot néztünk...stb. Este mikor már elment El anyuval még beszélgettünk és megköszöntem neki, hogy mindent elintézett. Holnap már csak vásárolni megyünk és holnap után pedig indul a repülő. De várom már.

2. Tervek

June,16 Thursday

Miután anya kiment a szobámból még egy kicsit tévéztem. Reggel elég későn keltem fel sokáig aludtam jól is esett utálok álmosan ébredni. Anyu és apu már nem voltak otthon. A konyhapulton hagytak egy cetlit amin ez állt: Jó reggelt kincsem! Valószínűleg mikor ezt olvasod már nem vagyunk otthon. A reggelidet és az ebédedet megtalálod a hűtőben. Délután megyünk vásárolni úgy készülődj! Sok puszi anyu. Mielőtt azt hinnétek, hogy azért ír levelet reggelente, mert nem ismeri a telefont...ez nem igaz ismeri, csak a munkája közben nem hívogathatom ilyesmikkel, mert általában vagy tárgyaláson vagy bíróságon, vagy az ügyfelével lelkizik. Persze, ha S.O.S van akkor hívni kell, azért annyira nem munkamániás. Úgy ahogy voltam pizsamában elővettem a reggelim a hűtőből. Palacsinta volt juharsziruppal, nyami a kedvencem. Épp, hogy megettem a telefonom elkezdett csörögni. El volt az.

Szia!- üvöltöttem a telefonba lelkesen

Szia!- üvöltött vissza (általában így szoktuk mikor örülünk egymásnak)

Mizujs?- kérdeztem

Semmi különös, csak azért hívtalak, hogy este még nézegettem LA.-ben helyeket ahova elmehetnénk és gondoltam átmegyek, hogy megmutassam mit találtam.

Én is találtam, én is este keresgéltem, és én is ma akratalak felhívni, hogy át tudsz-e jönni- mondtam nevetve.

Tényleg? De jóó gondolatolvasók vagyunk- nevetett. Oké akkor ott leszek kb. 30 perc múlva!

Miután letettem a telefont jót derültem ezen a beszélgetésen, majd felmentem a szobámba rendbe tettem magam, meg persze a rumlit is elpakoltam. Lepihentem még egy kicsit, erőt gyűjtöttem a hülyülésre...:). Bekapcsoltam a tévét, de ahogy bejött az első csatorna megszólalt a csengő. -Vajon ki lehet az?- gondolkodtam. Lesiettem a lépcsőn és ajtót nyitottam. Jéé El volt az.

Hogy-hogy ilyen hamar ide értél?- értetlenkedtem, mert nem lakik olyan közel és buszozni utál így mindig sétálva jön át.

Találkoztam a szomszéddal és megkérdezte, hogy merre megyek, mert szívesen elvinne, és hát elfogadtam mert nem volt kedvem sétálni- mondta elvörösödve. Na itt már sejtettem, hogy ki hozta el idáig.

Csak nem Jason volt ez az úriember?- kérdeztem egy kicsit unottan

De, de ő volt az...- és tisztára vörös lett az arca.

Sejtettem. Jason Ghat... ő, hát ő mit is mondhatnék róla... Átlagos 18 éves tinédzser fiú és igen én is tökéletesnek, hibátlannak, cukinak...stb tarottam, de miután kiröhögött és az egész iskola előtt leégetett egyből megváltozott a véleményem. Inkább nem említeném meg azt a kínos napot, de egyben tuti biztos voltam/vagyok, hogy amíg élek soha nem bocsájtom meg neki. Mindig jóban voltunk majdnem jártuk is (tényleg nagyon kedveltem eddig ő lett volna a 2. barátom, úgyhogy nem viszem túlzásba a fiú-lány kapcsolataim). De ő a ,,suli királya" címet választotta. Na, igen vannak ilyenek, azt hiszem sikerült, (ha nem is teljesen), de kiverni a fejemből. El látta rajtam, hogy egy kicsit sápadt lettem Jason hallatára, úgyhogy egyből szót is váltott.

Na, megmutatod, hogy mit találtál?- próbálta elterelni a figyelmem, kisebb nagyobb sikerrel.

Persze, tuti, hogy tetszeni fog, ha kinézel az erkélyen egyből látod a tengerpartot, közel van hozzá Hollywood és még árban is teljesen jó- örvendeztem. Felmentünk a szobámba és megmutattam. Odáig volt érte. Azt is mondta, hogy amit ő talált meg se mutatja, mert biztos, hogy ebbe fogunk menni. De végül is megmutatta, jók voltak azok is, de az én választásomnál maradtunk. Ezzel le is zártuk ezt a témát. Anyuval is megbeszélem majd, hogy mire jutottunk. Éss mint mindig rátértünk a One Direction-ra. El meglepetésére egész nyáron az USA-ban turnéznak, koncerteket adnak vagy mi. Bele sem merek gondolni mi lenne, ha egy csoda folytán láthatná őket, abba meg végképp nem, hogy átölelve fotót is csináljon velük. Na anya hazaért pattantam fel az ágyamról.

Szia anyu!- kiabáltam le az emeletről

Szia kicsim!- köszönt vissza bár nem igazán hallottam ezért lementem hozzá.

El is itt van, ha nem gond még, marad egy kicsit.

Dehogy baj nyugodtan maradhat még- felelte kedvesen.

Üdv Mrs. Robins!- köszönt El miközben jött le a lépcsőről.

Szia El! Hogy vagytok?- kérdezte

Jól megvagyunk, köszönöm.

Pizza jó lesz vacsorára?- váltott témát anyu.

Persze- feleltük szinte egyszerre, majd elrhögtük magunkat.

Na, anya, ha keresnél a szobámba leszünk.- türelmetlenkedtem.

Jól van mennyetek csak szórakozni! És már ott sem voltunk.

El a One Direction-tól a One Thing-et üvöltette, én pedig Mcfly-t hallgattam fülhallgatón. Anya kopogott az ajtón, majd bejött hozta a vacsit. Nagyon finom volt hamar eltávolítottuk a tálcánkról.:) Egy kicsit később El közölte, hogy mennie kell, megint lekéste a szüleivel megbeszélt időpontot (hupsz). Elköszöntünk egymástól és megigértem neki, hogy még holnap lefoglalom az Apartmant amit kinéztünk. Miután magamra maradtam gyorsan elmentem lefürödni. Mikor kijöttem a mosdóból anyu már várt, hogy megtartsuk a szokásos esti magyar beszélgetést. Beleegyezett, hogy lefoglaljam az Apartmant. Vagy 100x köszönetet mondtam neki, hogy elmehetünk. Mrs. Hill, El anyukája is mindenbe beleegyezett. Hurrá.:) Akkor márcsak a lefoglalás van hátra és go Los Angeles!

1. Én és El

Azt hiszem, hogy egy teljesen átlagos lány vagyok...egészen idáig.Na, de a leges legelejéről, szép sorjában mesélem el, hogy a megszokott normális életemből, hogyan lettek a mindennapjaim zűrzavaros, izgalmakban dús napok. És az első komoly érzésekből álló egyetlen és azt hiszem egyben az utolsó szerelmem...Mind ez egy nyár alatt...

June,15 Wednesday

A nevem Emilya Robins. A barátaim általában Emi-nek, Emily-nek ritkán Em-nek szoktak hívni. 16 éves vagyok (még,egyenlőre!). Reggel szokás szerint korán keltem, pontosabban 6:15 perckor. Este már kikészítettem, hogy mit veszek fel (rövid naci, egy sima feliratos szürke top, Converse tornacipő), ugyanis reggelente úgy telik az idő, mintha siettetnék. Nagyon vártam ezt a napot, mert ez az utolsó napom 3. osztályos gimnazistaként. És mindjárt itt a szülinapom, igen 17éves leszek July 26-án! Míg azokon álmodoztam, hogy mekkora bulim lesz és, hogy mit kérjek ajándékba, teljesen elfelejtettem, hogy rendes tanítási nap van sietnem kéne, mert el fogok késni. Gyorsan fogat mostam, megfésülködtem, felöltöztem és egy pici sminket raktam fel (alapozó és szempilla spirál). Testvérem nincs, úgy,hogy nincs kiért bébicsőszködnöm (szerencsére).

Két szintes családi házban lakom tengerpart közelben a napsütötte Kaliforniában. Apu teljesen amerikai, anyu viszont magyar. De a vezeték nevem attól angol, mivel apu neve Will Robins. Itt is születtem, de tökéletesen beszélem mind a két nyelvet. Anyu gyorsan odaadta a reggelim és már ott sem volt. Ügyvédként dolgozik egy hatalmas épületben a belváros közepén. Apu pedig ingatlanos, ezt a házat is ő választotta, amiben élünk. Anyu készíti el a reggelimet, mert ő később jár dolgozni mint apu. Még álmodoztam egy kicsit majd lassacskán el is indultam. Körülbelül 15 perc séta minden reggel a suli. Nem mondhatnám, hogy népszerű lány vagyok a suliban sőt egyáltalán nem. Sok barátom van, de nem szenvedek feltűnési viszketegségben. Egyetlen igaz barátnőm van, Elena Hill (El-nek szoktam hívni, nem szereti az egész nevét hallani csak,ha muszáj). Nagyon jó barátnők vagyunk, megértjük egymást, segítjük egymást, ha valami van. Persze különbözünk is, de annyi kell is különben unalmas lenne minden. Kinézetben sem vagyunk egyformák, az ízlésünk is teljesen más. Az én stílusom inkább olyan átlagos tinédzseres, itt a tornacipőre, rövid gatyára és sima egyszerű topra gondolok. Egy szóval semmi extra nincs az öltözködésemben. Magamat mutatom nem szeretnék olyannak tűnni aki egyáltalán nem vagyok és ez a viselkedésemre is értem. Nem akarok megfelelni senkinek, egyedül saját magamnak. Elena más. Ő olyan nagyon "csajos csaj". Szereti a pinket, fehéret a csillogó cuccokat. Néha olyan, mint egy kis gyerek aki meglát egy érdekes,  figyelem felkeltő dolgot és egyből fel csillan a szeme és szeretné megkaparintani. A legjobban az őszinteségét és a kedvességét tudom értékelni. Ma megbeszéltük, hogy átjön, így vele mentem haza, hogy együtt legyünk. Beszélgettünk végig. A szülinapi bulimat tervezgettük meg. Már nagyon várom ez lesz az első igazi szülinapos bulim. Örültünk, hogy szünet van, mind a ketten szeretjük a nyarat és a meleget.Sztárokról is volt szó El most One Direction kórban szenved, úgyhogy róluk beszélgettünk vagy másfél órát.Nem értem mit szeret bennük.Én nem rajongok egy sztárért sem(persze vannak előadók akiket szeretek,de nem viszem túlzásba a rajongást), szerintem nem érnek annyit,csak sima emberek ők is.Jó lehet,hogy előítéletes vagyok, igaz nem ismerem őket, de nem az a legnagyobb vágyam,hogy leégessem magam, dobhártya szakítóan üvöltsek, miközben azt kiabálom egy ismeretlen embernek,hogy szeretlek. Nem, nem és nem.Miközben ezeken agyaltam valaki beleüvöltött a fülembe. El volt az.

-Héé! Hallassz?! Már vagy huszadjára szólok neked!- háborodott fel.

-Igen, bocsi csak...gondolkodtam valamin.- feleltem

-Min? - kérdezte

-Semmi különösön csak a fantáziám szárnyra kapott....- feleltem még mindig elbambulva.

Hát jó, akkor mondanám amit 5 perce szeretnék veled közölni.- mondta egy kicsit türelmetlenül.

-Mond - és feleszméltem a bambulásból.

-Na szóval arra gondoltam, hogy a nyári szünetben elmehetnénk együtt valahova nyaralni. Nem messze, hanem valahova ide a közelbe.

-Oké ez nagyon jó ötlet és hova tervezted?- kérdeztem

-Hááát én azt gondoltam, hogy együtt döntsük el, de én Los Angeles-re szavaznék - felelte lelkesen, csillogó szemekkel. Tudtam, hogy nagyon szeretne oda elmenni. Azt hiszem azért, mert ott van Hollywood és benne az a sok csillag sztár nevekkel vagy mi.

Okés, benne vagyok- vágtam rá egyből, lelkesen. Szívesen elmennék oda, csak jót hallotam arról a helyről, sok a látnivaló, az időjárás is szuper és így még tökéletesebb lesz, hogy El-el megyek el.

El majd kiugrott a bőréből, annyira örült. És folyamatosan azt ordibálta, hogy:,,vigyázz Los Angeles megyünk!" Hát remélem így is lesz..:) Még beszélgettünk egy darabig, aztán arra lettünk figyelmesek, hogy este 10(!!) óra van és haza kéne mennie El-nek, mert azt igértük,hogy 8 órára otthon lesz. Hát remélem nem lesznek morcosak a szülei, bár nem úgy ismerem őket. Miután elment, gyorsan lefürödtem és ágyba bújva még egy kicsit bekapcsoltam a laptopom, hogy megnézzem a közösségi oldalakat, de semmi nem történt ezért ki is kapcsoltam őket. Inkább rákerestem erre a One Direction bandára...a zenéjük annyira nem gáz, de akkor sem értem, hogy miért vannak lányok milliói oda értük. Miután "megismertem" a bandát, rákerestem a neten, hogy hova menjük LA-be. Meg is tetszett egy kis apartman, majd megmutatom El-nek és anyuval is megbeszélem. Na "emlegetett szamár"- szokták mondani. Anyu lépett be az ajtómon. Beszélgettünk egy kicsit magyarul, mert nem szeretnék, ha elfelejteném, mert egész nap csak angolul csiripelek.Ha már itt volt és beszélgettünk elmondtam neki, hogy mit tervezünk El-el. Jó ötletnek találta, azt mondta majd megbeszéli az anyukájával.Nagyon remélem, hogy összejön. Beszéltünk a bulimról is. Fergeteges lesz! Előre kigondoltam mindent, semmi és senki nem ronthatja el, az az én napom lesz!