1. Én és El

Azt hiszem, hogy egy teljesen átlagos lány vagyok...egészen idáig.Na, de a leges legelejéről, szép sorjában mesélem el, hogy a megszokott normális életemből, hogyan lettek a mindennapjaim zűrzavaros, izgalmakban dús napok. És az első komoly érzésekből álló egyetlen és azt hiszem egyben az utolsó szerelmem...Mind ez egy nyár alatt...

June,15 Wednesday

A nevem Emilya Robins. A barátaim általában Emi-nek, Emily-nek ritkán Em-nek szoktak hívni. 16 éves vagyok (még,egyenlőre!). Reggel szokás szerint korán keltem, pontosabban 6:15 perckor. Este már kikészítettem, hogy mit veszek fel (rövid naci, egy sima feliratos szürke top, Converse tornacipő), ugyanis reggelente úgy telik az idő, mintha siettetnék. Nagyon vártam ezt a napot, mert ez az utolsó napom 3. osztályos gimnazistaként. És mindjárt itt a szülinapom, igen 17éves leszek July 26-án! Míg azokon álmodoztam, hogy mekkora bulim lesz és, hogy mit kérjek ajándékba, teljesen elfelejtettem, hogy rendes tanítási nap van sietnem kéne, mert el fogok késni. Gyorsan fogat mostam, megfésülködtem, felöltöztem és egy pici sminket raktam fel (alapozó és szempilla spirál). Testvérem nincs, úgy,hogy nincs kiért bébicsőszködnöm (szerencsére).

Két szintes családi házban lakom tengerpart közelben a napsütötte Kaliforniában. Apu teljesen amerikai, anyu viszont magyar. De a vezeték nevem attól angol, mivel apu neve Will Robins. Itt is születtem, de tökéletesen beszélem mind a két nyelvet. Anyu gyorsan odaadta a reggelim és már ott sem volt. Ügyvédként dolgozik egy hatalmas épületben a belváros közepén. Apu pedig ingatlanos, ezt a házat is ő választotta, amiben élünk. Anyu készíti el a reggelimet, mert ő később jár dolgozni mint apu. Még álmodoztam egy kicsit majd lassacskán el is indultam. Körülbelül 15 perc séta minden reggel a suli. Nem mondhatnám, hogy népszerű lány vagyok a suliban sőt egyáltalán nem. Sok barátom van, de nem szenvedek feltűnési viszketegségben. Egyetlen igaz barátnőm van, Elena Hill (El-nek szoktam hívni, nem szereti az egész nevét hallani csak,ha muszáj). Nagyon jó barátnők vagyunk, megértjük egymást, segítjük egymást, ha valami van. Persze különbözünk is, de annyi kell is különben unalmas lenne minden. Kinézetben sem vagyunk egyformák, az ízlésünk is teljesen más. Az én stílusom inkább olyan átlagos tinédzseres, itt a tornacipőre, rövid gatyára és sima egyszerű topra gondolok. Egy szóval semmi extra nincs az öltözködésemben. Magamat mutatom nem szeretnék olyannak tűnni aki egyáltalán nem vagyok és ez a viselkedésemre is értem. Nem akarok megfelelni senkinek, egyedül saját magamnak. Elena más. Ő olyan nagyon "csajos csaj". Szereti a pinket, fehéret a csillogó cuccokat. Néha olyan, mint egy kis gyerek aki meglát egy érdekes,  figyelem felkeltő dolgot és egyből fel csillan a szeme és szeretné megkaparintani. A legjobban az őszinteségét és a kedvességét tudom értékelni. Ma megbeszéltük, hogy átjön, így vele mentem haza, hogy együtt legyünk. Beszélgettünk végig. A szülinapi bulimat tervezgettük meg. Már nagyon várom ez lesz az első igazi szülinapos bulim. Örültünk, hogy szünet van, mind a ketten szeretjük a nyarat és a meleget.Sztárokról is volt szó El most One Direction kórban szenved, úgyhogy róluk beszélgettünk vagy másfél órát.Nem értem mit szeret bennük.Én nem rajongok egy sztárért sem(persze vannak előadók akiket szeretek,de nem viszem túlzásba a rajongást), szerintem nem érnek annyit,csak sima emberek ők is.Jó lehet,hogy előítéletes vagyok, igaz nem ismerem őket, de nem az a legnagyobb vágyam,hogy leégessem magam, dobhártya szakítóan üvöltsek, miközben azt kiabálom egy ismeretlen embernek,hogy szeretlek. Nem, nem és nem.Miközben ezeken agyaltam valaki beleüvöltött a fülembe. El volt az.

-Héé! Hallassz?! Már vagy huszadjára szólok neked!- háborodott fel.

-Igen, bocsi csak...gondolkodtam valamin.- feleltem

-Min? - kérdezte

-Semmi különösön csak a fantáziám szárnyra kapott....- feleltem még mindig elbambulva.

Hát jó, akkor mondanám amit 5 perce szeretnék veled közölni.- mondta egy kicsit türelmetlenül.

-Mond - és feleszméltem a bambulásból.

-Na szóval arra gondoltam, hogy a nyári szünetben elmehetnénk együtt valahova nyaralni. Nem messze, hanem valahova ide a közelbe.

-Oké ez nagyon jó ötlet és hova tervezted?- kérdeztem

-Hááát én azt gondoltam, hogy együtt döntsük el, de én Los Angeles-re szavaznék - felelte lelkesen, csillogó szemekkel. Tudtam, hogy nagyon szeretne oda elmenni. Azt hiszem azért, mert ott van Hollywood és benne az a sok csillag sztár nevekkel vagy mi.

Okés, benne vagyok- vágtam rá egyből, lelkesen. Szívesen elmennék oda, csak jót hallotam arról a helyről, sok a látnivaló, az időjárás is szuper és így még tökéletesebb lesz, hogy El-el megyek el.

El majd kiugrott a bőréből, annyira örült. És folyamatosan azt ordibálta, hogy:,,vigyázz Los Angeles megyünk!" Hát remélem így is lesz..:) Még beszélgettünk egy darabig, aztán arra lettünk figyelmesek, hogy este 10(!!) óra van és haza kéne mennie El-nek, mert azt igértük,hogy 8 órára otthon lesz. Hát remélem nem lesznek morcosak a szülei, bár nem úgy ismerem őket. Miután elment, gyorsan lefürödtem és ágyba bújva még egy kicsit bekapcsoltam a laptopom, hogy megnézzem a közösségi oldalakat, de semmi nem történt ezért ki is kapcsoltam őket. Inkább rákerestem erre a One Direction bandára...a zenéjük annyira nem gáz, de akkor sem értem, hogy miért vannak lányok milliói oda értük. Miután "megismertem" a bandát, rákerestem a neten, hogy hova menjük LA-be. Meg is tetszett egy kis apartman, majd megmutatom El-nek és anyuval is megbeszélem. Na "emlegetett szamár"- szokták mondani. Anyu lépett be az ajtómon. Beszélgettünk egy kicsit magyarul, mert nem szeretnék, ha elfelejteném, mert egész nap csak angolul csiripelek.Ha már itt volt és beszélgettünk elmondtam neki, hogy mit tervezünk El-el. Jó ötletnek találta, azt mondta majd megbeszéli az anyukájával.Nagyon remélem, hogy összejön. Beszéltünk a bulimról is. Fergeteges lesz! Előre kigondoltam mindent, semmi és senki nem ronthatja el, az az én napom lesz!