2. Tervek

June,16 Thursday

Miután anya kiment a szobámból még egy kicsit tévéztem. Reggel elég későn keltem fel sokáig aludtam jól is esett utálok álmosan ébredni. Anyu és apu már nem voltak otthon. A konyhapulton hagytak egy cetlit amin ez állt: Jó reggelt kincsem! Valószínűleg mikor ezt olvasod már nem vagyunk otthon. A reggelidet és az ebédedet megtalálod a hűtőben. Délután megyünk vásárolni úgy készülődj! Sok puszi anyu. Mielőtt azt hinnétek, hogy azért ír levelet reggelente, mert nem ismeri a telefont...ez nem igaz ismeri, csak a munkája közben nem hívogathatom ilyesmikkel, mert általában vagy tárgyaláson vagy bíróságon, vagy az ügyfelével lelkizik. Persze, ha S.O.S van akkor hívni kell, azért annyira nem munkamániás. Úgy ahogy voltam pizsamában elővettem a reggelim a hűtőből. Palacsinta volt juharsziruppal, nyami a kedvencem. Épp, hogy megettem a telefonom elkezdett csörögni. El volt az.

Szia!- üvöltöttem a telefonba lelkesen

Szia!- üvöltött vissza (általában így szoktuk mikor örülünk egymásnak)

Mizujs?- kérdeztem

Semmi különös, csak azért hívtalak, hogy este még nézegettem LA.-ben helyeket ahova elmehetnénk és gondoltam átmegyek, hogy megmutassam mit találtam.

Én is találtam, én is este keresgéltem, és én is ma akratalak felhívni, hogy át tudsz-e jönni- mondtam nevetve.

Tényleg? De jóó gondolatolvasók vagyunk- nevetett. Oké akkor ott leszek kb. 30 perc múlva!

Miután letettem a telefont jót derültem ezen a beszélgetésen, majd felmentem a szobámba rendbe tettem magam, meg persze a rumlit is elpakoltam. Lepihentem még egy kicsit, erőt gyűjtöttem a hülyülésre...:). Bekapcsoltam a tévét, de ahogy bejött az első csatorna megszólalt a csengő. -Vajon ki lehet az?- gondolkodtam. Lesiettem a lépcsőn és ajtót nyitottam. Jéé El volt az.

Hogy-hogy ilyen hamar ide értél?- értetlenkedtem, mert nem lakik olyan közel és buszozni utál így mindig sétálva jön át.

Találkoztam a szomszéddal és megkérdezte, hogy merre megyek, mert szívesen elvinne, és hát elfogadtam mert nem volt kedvem sétálni- mondta elvörösödve. Na itt már sejtettem, hogy ki hozta el idáig.

Csak nem Jason volt ez az úriember?- kérdeztem egy kicsit unottan

De, de ő volt az...- és tisztára vörös lett az arca.

Sejtettem. Jason Ghat... ő, hát ő mit is mondhatnék róla... Átlagos 18 éves tinédzser fiú és igen én is tökéletesnek, hibátlannak, cukinak...stb tarottam, de miután kiröhögött és az egész iskola előtt leégetett egyből megváltozott a véleményem. Inkább nem említeném meg azt a kínos napot, de egyben tuti biztos voltam/vagyok, hogy amíg élek soha nem bocsájtom meg neki. Mindig jóban voltunk majdnem jártuk is (tényleg nagyon kedveltem eddig ő lett volna a 2. barátom, úgyhogy nem viszem túlzásba a fiú-lány kapcsolataim). De ő a ,,suli királya" címet választotta. Na, igen vannak ilyenek, azt hiszem sikerült, (ha nem is teljesen), de kiverni a fejemből. El látta rajtam, hogy egy kicsit sápadt lettem Jason hallatára, úgyhogy egyből szót is váltott.

Na, megmutatod, hogy mit találtál?- próbálta elterelni a figyelmem, kisebb nagyobb sikerrel.

Persze, tuti, hogy tetszeni fog, ha kinézel az erkélyen egyből látod a tengerpartot, közel van hozzá Hollywood és még árban is teljesen jó- örvendeztem. Felmentünk a szobámba és megmutattam. Odáig volt érte. Azt is mondta, hogy amit ő talált meg se mutatja, mert biztos, hogy ebbe fogunk menni. De végül is megmutatta, jók voltak azok is, de az én választásomnál maradtunk. Ezzel le is zártuk ezt a témát. Anyuval is megbeszélem majd, hogy mire jutottunk. Éss mint mindig rátértünk a One Direction-ra. El meglepetésére egész nyáron az USA-ban turnéznak, koncerteket adnak vagy mi. Bele sem merek gondolni mi lenne, ha egy csoda folytán láthatná őket, abba meg végképp nem, hogy átölelve fotót is csináljon velük. Na anya hazaért pattantam fel az ágyamról.

Szia anyu!- kiabáltam le az emeletről

Szia kicsim!- köszönt vissza bár nem igazán hallottam ezért lementem hozzá.

El is itt van, ha nem gond még, marad egy kicsit.

Dehogy baj nyugodtan maradhat még- felelte kedvesen.

Üdv Mrs. Robins!- köszönt El miközben jött le a lépcsőről.

Szia El! Hogy vagytok?- kérdezte

Jól megvagyunk, köszönöm.

Pizza jó lesz vacsorára?- váltott témát anyu.

Persze- feleltük szinte egyszerre, majd elrhögtük magunkat.

Na, anya, ha keresnél a szobámba leszünk.- türelmetlenkedtem.

Jól van mennyetek csak szórakozni! És már ott sem voltunk.

El a One Direction-tól a One Thing-et üvöltette, én pedig Mcfly-t hallgattam fülhallgatón. Anya kopogott az ajtón, majd bejött hozta a vacsit. Nagyon finom volt hamar eltávolítottuk a tálcánkról.:) Egy kicsit később El közölte, hogy mennie kell, megint lekéste a szüleivel megbeszélt időpontot (hupsz). Elköszöntünk egymástól és megigértem neki, hogy még holnap lefoglalom az Apartmant amit kinéztünk. Miután magamra maradtam gyorsan elmentem lefürödni. Mikor kijöttem a mosdóból anyu már várt, hogy megtartsuk a szokásos esti magyar beszélgetést. Beleegyezett, hogy lefoglaljam az Apartmant. Vagy 100x köszönetet mondtam neki, hogy elmehetünk. Mrs. Hill, El anyukája is mindenbe beleegyezett. Hurrá.:) Akkor márcsak a lefoglalás van hátra és go Los Angeles!