3. Gondolataim

June,17 Friday

Nagyon sokat forgolódtam az este sok minden kavargott a fejemben. Egyrészt izgatott voltam, hogy végre lefoglaljuk a los angeles-i apartmant, másrészt pedig már azon töprengtem, hogy mit és mikor milyen látnivalót nézzünk meg. El igazából inkább Hollywood-ra kíváncsi és az egész napjait napozással és a tengerben való fürdéssel akarja eltölteni. Én nem. Ha már ott vagyunk nagyon szeretnék valami értelmes dolgot csinálni lehet, hogy unalmasnak hangzik, de ennyi erővel szinte otthon is maradhatnánk, hisz fürdeni itt is lehet. Kivéve Hollywood-ot nem tudnánk itthon megnézni...Legalább ez az egy program már biztos. A másik program a Disneyland Resort lenne. Mind a ketten szeretjük a Disney-t, úgyhogy szerintem már ez is benne van a pakliban. Érdekes kiállításokra vagy múzeumba is szeretnék elmenni, mondjuk érdekes beszélgetés lenne ezt megbeszélni El-lel, úgyhogy majd akkor kérdezem meg tőle, ha jó kedvében lesz, mert akkor tuti, hogy bele fog egyezni...Igen, egész éjszaka ezeken folytak a gondolataim. És akármennyire nem akartam, de eszembe jutott Jason is. Még soha nem gondolkodtam el azon, hogy miért is csinálta ezt az egészet velem. Miért kellet megaláznia, leégetnie kicsit több, mint ezer tanuló előtt és főként azt nem értem, hogy soha egy szót sem szólt erről nekem, csak a barátai előtt játszotta a nagymenőt. Mikor El-éknél voltam a régi volt, persze nem beszéltünk, de mivel a szomszédja így láttam és úgy viselkedett mint, ahogy ezelőtt mindig. Kedvesen, segítőkészen és normálisan ami egy ilyen korú fiútól elég ritka. Csak a suliban kibírhatatlan. Hiába agyaltam ezeken nem bírtam kitalálni, hogy mi lehet a baja. Az is fura, hogy elhozta El-t hozzám. Csodálkozom, hogy idetalált, mert amióta rosszban vagyunk nem is járt erre. És pont most nyári szünet elején? Tényleg teljesen összezavarodtam... Alig aludtam pár órát, ez reggel meg is látszott rajtam. Borzasztóan néztem ki. A szemeim tiszta vörösek voltam, a sok forgolódástól a hajam pedig olyan volt mintha raszta lenne. Hát igen aki forgolódik egész éjszaka és ilyen hülyeségeken jár az esze az így jár. Hurrá! Valahogyan rendbe szettem magam (a hajamat elég nehéz volt kifésülni). Aztán felkaptam valami normális göncöt. Sima kék rövidnadrág és egy egyszerű fehér ujjatlan mellett döntöttem. Lesiettem a lépcsőn. Anyuék már nem voltak itthon, a szokásos cetli pedig ott várt a pulton, de most nem csak az volt rá írva, hogy hol a kajám, hanem.......ááááá - és felsikítottam. Oda volt írva, hogy már elintézték Los Angeles-t. Úgy gondoltam, hogy ezt most rögtön megkell osztanom El-lel, ezért fel is hívtam.

Képzeld! - ordítottam a telefonba köszönés nélkül.

Jujj, mi történt? - ilyedt meg.

Még tegnap lefoglalták az apartmant Los Angeles-be anyuék!

De jóóó - örvendezett - rohanok át hozzád!

Oké, várlak - és ezzel le is tettük a telefont.

Kimentem a bejárati ajtóhoz, ott akartam megvárni El-t. 6 perc múlva egy kocsi kanyarodott be az utcánkba. Jason-é volt. El-t hozta el megint...egy kicsit "féltem" a találkozástól, dehát nem bujkálhatok egész életemben előle. Mindketten kiszálltak a kocsiból. Na, igen ettől féltem. El odajött hozzám, Jason pedig megtámaszkodott a kocsiján. A szemébe néztem, de kár volt...nem volt kellemes csalódottságot és szomorúságot láttam benne amit igazából nem is értek, mert tudomásom szerintem én csalódtam benne és nekem kéne szomorúnak lennem az miatt amit tett.

Szia! - törte meg a csendet Jason.

Szia... - köszöntem vissza elég flegmán.

Hallom mentek Los Angeles-be...

Igen. És? - vágtam a mondata közepébe.

Csak mondtam - védekezett.

Ennyi? Jó. Akkor szia - betoltam El-t az ajtón, majd be is csaptam. Bent nagy levegőt vettem. Nem volt könnyű állni a tekintetét.

Huh - mondtam El-nek.

Ez meg mi volt? - kérdezett.

Hogyhogy mi volt? Megérdemelte...azt hiszem - tűnődtem el.

Na, jó beszélgessünk valami vidámabb témáról, mondjuk, hogy őőő hány nap múlva megyünk?

2 nap - válaszoltam.

Hogy két nap múlva a világ legjobb városában leszel! - próbált felvidítani vagy elakarta kerülni a veszekedést...nem tudom, de mindkettő sikerült neki..:)

Úristen annyira izgatott vagyok, nagyon várom már - örvendezett El.

Ránéztem és elmosolyodtam.

Hú Emi úgy nézel ki, mintha egész éjszaka buliztál volna.

Nem, úgy nézek ki, mint egy hülye akinek egész éjszaka járt az agya egy csomó baromságon - mondtam egy kicsit idegesen.

Jajj tegyél rá magasról Ő is egy idióta fiú - lelkesített El.

Jó, na hagyjuk Jason-t.

Okés - értett egyet.

És akkor hány napra megyünk?

Egy hétre - feleltem.

Azta akkor még ott lesz a One Direction!

El az esélyed, hogy találkozol velük max....őőő vagyis legyen úgy - mosolyogtam rá nem akartam lelombozni.

Még beszélgettünk legalább egy órát aztán felmentünk a szobámba. Minden félét csináltunk, zenét hallgattunk, sorozatot néztünk...stb. Este mikor már elment El anyuval még beszélgettünk és megköszöntem neki, hogy mindent elintézett. Holnap már csak vásárolni megyünk és holnap után pedig indul a repülő. De várom már.