5. Meglepetééés!

June, 19 Sunday
A szobánk a 2. emeleten volt. A bőröndökkel kétszer fordultunk, de szerencsére volt lift, úgyhogy hamar túl lettünk rajta. A 67-es szoba volt a miénk.
- Na ide értünk- szólaltam meg.
- Igen, de Emy nem nyitod ki? - türelmetlenkedett El.
- Ja, de - mondta egy kicsit kínosan. Tessék - adtam oda Elnek a kártyát.
A szoba nagyon szép volt. A fal halvány kék volt alul, felül pedig sötétebb e két színt egy virágos tapéta választotta el. Két ágy volt, középen egy éjjeliszekrénnyel volt elválasztva egymástól. Rögtön az ágyak mellet volt az erkély ajtó, ahová egyből ki is szaladtunk, magára hagyva a bőröndjeinket a folyosón. A kilátás csodálatos volt.
- Hűű, de szép - csodálkozott El. Én hevesen bólogattam - ezzel jeleztem, hogy teljesen egyet értek. Tele volt pálmafákkal az egész környék, és az óceán is tisztán látszódott. Mély levegőt vettem. Ez az egy hét remélem elég lesz ahhoz, hogy magam mögött hagyjam a múltamat és a jelennek éljek végre.
- Huh, de meleg van - szólaltam meg. Az erkélyen fel volt akasztva egy hőmérő odasétáltam megnézni, hogy vajon hány fok lehet. 36,5-6°C fokot mutatott a mérő, de Én tisztára úgy éreztem, mintha a Szaharában lennénk. A szél fújt egy kicsit, de pont jól esett a nagy melegben.
- Emy fel kéne hívni a szüleinket, hogy épségben megérkeztünk - figyelmeztetett El.
- Ja, tényleg tisztára kiment a fejemből.
Berohantam a szobába, kikutattam a telefonom a táskámból és tárcsázni kezdtem a számot. Három csörgés után Anyu fel is vette.
- Szia Anyu egy darabban ideértünk, sőt már  a szobánkban vagyunk.
- Jól van, Drágám és milyen Los Angeles?
- Hát igazából  csak annyit láttunk még belőle amíg a repülőtérről ide nem értünk, Anya, de az erkélyünkről nézve gyönyörű - válaszoltam.
- Apropó és a szoba milyen? - kérdezősködött tovább.
- Nagyon szép, hangulatos - válaszoltam egy kicsit türelmetlenül, amit Anyu észre is vett.
- Na jól van Ellel is minden rendben?
- Igen.
- Akkor felhívom az Ő szüleit is. Szia Kicsim, vigyázzatok magatokra! - köszönt el.
- Vigyázunk, szia! - és ezzel le is tettük a telefont.
Gyorsan behoztuk a bőröndöket, kipakoltuk belőle a fontos dolgokat (ruhák, lábbelik, smink és hasonlókat)
Már délután 5 óra volt, úgy gondoltuk Ellel, hogy ma már nem megyünk sehova, kipihenjük az utazást és a stressz is kimegy belőlünk remélhetőleg és így holnap teljes vidámsággal fogunk város nézésre indulni. Mire "befészkeltük" magunkat a szobába és az egyéb fürdőszobai dolgokkal is készen lettünk este 10 óra volt. Mind a ketten belebújtunk a saját, kiválasztott ágyunkba (enyém az erkély melletti, mert az ablak nyitva lesz éjszaka és El kitalálta, hogy mi van, ha bemászik egy pók vagy valami, úgyhogy "feláldoztam" magam).
- Emy - szólalt meg El.
- Igen? - mosolyogtam rá.
- Van egy kis meglepetésem... - mondta titokzatosan.
- Mi?
- Hát, hogy mondjam el... Holnap után... - húzta az időt.
- Mond már! - türelmetlenkedtem.
- Holnap után koncertre megyünk... - nyögte ki végül.
-  Mi? Milyen koncertre? - értelmetlenkedtem.
- One Direction... - pirult el.
- Honnan szedtél Te jegyeket rá? - még mindig tágra nyílt szemekkel és értetlenkedő nézéssel néztem rá.
- Gyűjtöttem rá...Mikor mondtad, hogy le van foglalva az apartman, másnap vettem meg őket, mert ezen a héten itt Los Angeles-ben adnak koncertet és ez az egyetlen alkalmam, hogy végre élőben is láthassam Őket, és gondoltam együtt lesz a legjobb. - válaszolt egy kicsit kényelmetlenül.
Tudom, hogy nagyon szereti azt a bandát, nem volt szívem megmondani Neki, hogy nem igazán érdekelnek, de olyan csillogó szemekkel mondta, hát belementem.
- Rendben, menjünk el. - mondtam boldogan, hogy egy kicsit se sejtse, hogy...nem igazán vagyok oda az ötletért.
- Nem igaz! Komolyan mondod? - ugrott fel az ágyból.
- Igen El teljesen komolyan, bulizunk egyet rég szórakoztam már Én is. - mondtam.
- Nagyon-nagyon köszönööööm! - ugrott fel az ágyamra és szorosan megölelt. Elmosolyodtam és valahogyan kedvet is kaptam ehhez az egészhez. El csodákra képes! Gyorsan visszapattant az ágyába. Folyamatosan mosolygott és nem bírt a benne tomboló energiával. Azt hiszem egy hamar nem fogunk elaludni...:)